A nőstény tengerimalac már 4-5 hetes korában ivaréretté válhat, ezért 4 hetes kora után hím közelében nem maradhat, mert a korai vemhesség igen veszélyes és kockázatos számára. /az egyik lány malackám ebbe pusztult el./

Ha elérte az 5-6 hónapos kort, szaporodásra alkalmas. 8-10 hónapos koráig van időnk fedeztetni, ha azonban egyéves koráig nem fialt, szaporítása később már nem ajánlatos. A két szeméremcsont között porcszerű, rostos képződmény keletkezik, fokozatosan egyesítve a csontokat, korlátozva a csípő tágulását. Egyéves kora után a legtöbb nőstény képtelen kicsinyét (kicsinyeit) megelleni, sebészi beavatkozásra szorul, vagy elpusztul.

A császármetszés vagy ivartalanítás tengerimalacnál veszélyes. Ha egyéves koráig nem fialt (vagyis legkésőbb tízhónapos koráig nem vemhesült), ne kockáztassuk életét! Biztonságban lesz, ha nem jut hím a közelébe.

Az egészséges utódok érdekében szelektív szaporítást alkalmazunk, nem párosítunk közeli rokonokat - a szoros beltenyésztés folytán az ivadék elsatnyul. A távolabbi rokonok párosítását (vonaltenyésztés) csak úgy végezzük, ha megfelelő szaktudással rendelkezünk, vagy tenyésztő tanácsait követjük.

Nem ismered tengerimalacod nemét?

A hím nemi szervének formája az i betűhöz hasonló (ahol az i-n levő pont a hímvessző), a nőstényé pedig Y alakú.

A nősténynél minden 15.-től a 17. napig terjedő, 24-48 órás időszakban ovuláció jelentkezik. Ilyenkor kb. 6-12 órára elfogadja a hím közeledését. Ha azt akarjuk, hogy vemhes legyen, s a hím nincs mellette folyamatosan, 3 hétig kell együtt tartanunk egy hímmel, így - egészséges egyedeknél - általában létrejön a fedezés.

 A vemhesség 59-73 nap (általában 68 nap), és egy alomnál átlagban 3-5 kölyök születik.

A nőstény tengerimalac vemhessége idején C-vitaminban gazdag étrendet igényel, ebben az időszakban C-vitamin-szükséglete az egészséges, de nem vemhes tengerimalac C-vitamin-szükségletének kétszerese. Vemhessége utolsó két hetében és szoptatása első hetében ajánlott a kalciumban gazdag élelem (pl. lucernaszéna) adagolása. Ugyanakkor vemhessége idején nemigen vesszük kézbe, nyugodt körülményeket biztosítunk a számára, vigyázunk arra, hogy el ne hízzon, lehetőleg minél többet mozogjon (!), a helyiség hőmérséklete megfelelő legyen, itatójában mindig elegendő és friss víz legyen stb. Így elkerülhető a vemhességi toxikózis, mely ritkán és kevés sikerrel gyógyítható.

Fontos!

Minden olyan (hirtelen és/vagy gyökeres) változást, amely stresszt eredményezhetne, kerüljünk. Nagyon jó megoldás a vemhes nőstényt tengerimalac(ok) társaságában tartani, mert így nem lesz elszigetelve, nem unatkozik, többet mozog, jobb az étvágya. Ha több tengerimalacunk van, a nőstények társasága a legjobb, mert ezek a fialás után is vele maradhatnak.

A tengerimalacokat lehetőleg úgy társítsuk, hogy két vemhes nőstény ne legyen/fialjon egy ketrecben, mert így egyiküknél koraszülés jelentkezhet (egyes egyedeknél ilyen megtörténhet), ha ellő társának kölykét/kölykeit tisztítja, nyalja. Ha nincs mód arra, hogy nem vemhes tengerimalac(ok) társaságában legyenek, ellésig egy ráccsal kettéválasztott nagyobb ketrecbe helyezhetők. Számos tenyésztő fedeztet úgy, hogy néhány nőstényt egyazon időben vemhesít, így ezek kb. egyszerre lefialnak, s kölykeiket akár közösen is szoptathatják, gondozhatják. Ez főleg akkor előnyős, ha az egyik alomban született kölykök száma (jóval) nagyobb, és/vagy gyengék. Szerencsétlen esetben, ha az egyik nőstény elpusztulna, ily módon az árván maradt kölykök szoptatása is biztosított.

Ha vemhessége idején hím társaságában van, közvetlenül az ellés előtt, vagy ha állandó felügyelet alatt van, ellés közben a hímet tegyük külön, mert a nőstény ovulációja mindjárt a fialás után - az elléstől számított 2-dik órában - beindulhat, és az elléstől számított 15-dik óráig tarthat. Ha hím van a közelében, mindjárt az ellést követően újra vemhes lesz, ami rendkívül egészségtelen a nőstény (és a kölykök) számára./nekem is így voltak,mégsem lett rögtön vemhes./

A vemhes nőstény jól érzi magát, ha ketrecében házikója, vagy valamilyen búvóhelye lehet, kölykeivel ide bújhat, fialás után nyugodt körülmények között szoptathat.

Fialás közben ne zavarjuk, esetleg távolabbról szemléljük. Általában nincs szüksége segítségre, az ellés - a kölykök számától függően - kb. 15-40 perc alatt lezajlik. A nőstény fogával szétszakítja a kölyköt beborító hártyaszerű képződményt (a burkot), elrágja a köldökzsinórt, majd tisztára nyalja kölykét. A fialásnál a kölykök gyorsan követik egymást.

A nőstény számára biztosítsunk fialásra alkalmas, tiszta helyet. A nagyon rövid időközökben, nagyobb számban született kölykök esetében előfordulhat, hogy a nősténynek nincs ideje szárazra nyalni egyik-másik kicsinyét, s alacsony hőmérsékletű környezetben a kölyök megmeredhet, elpusztulhat. Ha a helyiség hőmérséklete (pl. télen) alacsonyabb, s a nőstény már a következő kölyök ellésével van elfoglalva, és nincs ideje a nedves szőrű kölyökkel foglalkozni, a kölyköt óvatosan, rövid időre helyezzük puha törülközőbe, gyengéden töröljük meg, majd tegyük vissza anyjához. Ha a kölykön lévő hártyaszerű képződményt a nőstény tapasztalatlansága vagy egyéb okok miatt nem távolította el - ez igen ritkán fordulhat elő! -, és már a másik kölykét hozza a világra, a kölyök nem kap levegőt, és megfullad. Ebben az esetben a hártyát nekünk kell feltépnünk. Ezt nagyon óvatosan kell elvégeznünk, különösen a kölyök szemét védve, mert az már nyitva van és rendkívül sérülékeny.

Fontos:

A nőstény segítség nélkül lefial. Az ellést csak távolról szemléljük, mert a nősténynek csendre és nyugalomra van szüksége. Általában a kölykök rövid időközökben, egymás után megszületnek (a rágcsálók méhe kettős). Ha egy vagy több kölyök megszületett, és még várható további kölykök születése, a nőstény viszont csak járkál, kölykeivel foglalkozik, eszik, nem valószínű, hogy segítségre van szüksége. Volt már példa arra, hogy a többi (vagy még egy) kölyök pár órával később született, és mindnyájan egészségesek voltak. Ha kedvetlen, nem foglalkozik kölykével/kölykeivel, később sem eszik, forduljunk orvoshoz. A következő tünetek észlelésekor is ajánlott állatorvos segítségét kérni:

-         ha vérzést észlelünk kölyök születése nélkül

-         minden egyes összehúzódásnál felsír

-         szülési fájdalmai közben kimerültté válik, és feladja a küzdelmet

-         az ellést nem követi méhlepény (csak abban az esetben, ha tudjuk, hogy nem ette meg)

-         a nőstény jellegzetes aceton- (körömlakklemosó-) szagot áraszt - általában a normális születési időt 2 héttel megelőző, vagy ezt 2 héttel meghaladó nőstényeknél tapasztalták.

 Ellés után a nőstény a kölykök számával megegyező számú méhlepény egy részét (vagy az összest) megeszi. Ne akadályozzuk meg ebben, mert jelentős mennyiségű hormont (oxytocint) tartalmaz, elősegítve a tejtermelést! A fialást követő első órákban zavarni nem szabad. Néhány órával később helyét csak részlegesen tisztítsuk meg, ne cseréljünk teljesen almot, az alomcserét egy-két nappal később végezzük. A nősténynek és kölykeinek nyugalomra van szüksége.

 Jó tudni! A szoptató nőstény egy újonnan érkezett, ismeretlen nőstényt a csapatban nem tolerál. Idegen nőstényt egy adott csoportba csak akkor helyezzünk, ha az ott lévők közül egyik sem szoptat.

 A születendő kölykök száma általában 1-5. Nagyon ritkán 7 kölyök is születhet, ebben az esetben igen fejletlenek. Tengerimalacnál átlagban 3-5 a születendő kölykök száma.

Ne feledjük! Nagyon fontos, hogy a nőstény és kölykei számára a ketrecbe házikót, vagy egyéb búvóhelyet helyezzünk.

 Nagyon ritkán előfordulhat, hogy a nőstény, habár egészséges (!), fialás után mégsem foglalkozik kölykeivel. Ha ez megtörténik, az első fialásnál gyakoribb, olyan nősténynél, amelynél az anyai viselkedés valamilyen ok miatt (még) nem aktiválódott, nem fejlődött ki. Az ilyen nőstényt hagyjuk továbbra is együtt kölykeivel, csendes, nyugodt környezetet biztosítva a számára. Ha a helyzet 6-8 óra alatt nem változik, egy olyan kisebb doboz (sötét hely), amely kényelmes (!), de nem túl nagy, segíthet, ebben a nőstény nem tud pánikszerűen elfutni vagy rohangálni. A kicsik által adott hangok és egyéb ingerek elősegítik/serkentik az ivadékgondozási ingerek kifejlődését. A fialástól számított első 12-14 órában a kölykök nem igazán éhesek, ha azonban később sem gondozza/szoptatja kölykeit, egy másik szoptató nőstényt kell keresnünk. Ha ez nem lehetséges, a kicsiket etetnünk kell. Ha tehát a nőstény nem fogadja el saját kölykeit, ha beteg, vagy ha elpusztul, a kicsiket egy másik tengerimalac anyához tehetjük, a sajátjai mellett elvállalja egy másik nőstény kölykét/kölykeit is. Egyes nőstények készségesebbek arra, hogy a mostohakölyköket elfogadják, az aznap vagy néhány napja lefialt nőstényben az erre való hajlam általában erősebb. Ha a pótmamaságot a nőstény nem vállalja (ritka eset), egy kis trükk segíthet. A kicsiket dörzsöljük be a nőstény ketrecében található alommal, ürülékkel, a fészek szagát érezve a kölyköket hamarabb elfogadja. Ha mégsem szoptatja őket, saját kölykeit egy fél, vagy max. egy órára külön tehetjük, hogy egy kis (!) ideig csak a másik nősténytől származó kölykökkel legyen. Ha a kölykök anya nélkül maradnak, és pótmamájuk sem lehet, ember által is felnevelhetők.

 A tengerimalacok nyitott szemmel jönnek világra, testüket szőr fedi, s már a szülést követő első órákban járkálni tudnak. Foguk végleges, így a szopás mellett szilárd táplálékok fogyasztására is alkalmas. Anyjuknak két emlője van. Mivel részlegesen önállóak, a kölykök felváltva szopnak, az anyatejért nem veszekednek, de nagyon nagy szükségük van rá.

Fontos! A szoptató nősténynek nagyon jó minőségű szénát, folyadékban gazdag zöldfélét, lédús gyümölcsöt, jó minőségű tengerimalactápot vagy magkeveréket, elegendő vizet, fogkoptatás céljából száraz kenyeret stb. adunk.A kölyköknek négyhetes korukig szükségük van anyjuk közelségére, akkor is, ha szépen fejlődnek, jól esznek. Ebben az időszakban anyjuk felkészíti őket az önálló életre. Négyhetes korukban a kölyköket nemek szerint szétválasztjuk, mert a nőstények általában 35 naposan, a hímek pedig általában 60 naposan ivarérettekké válnak.

 Szomorú tapasztalat, hogy igen sok állatkereskedésben a nőstény és hím tengerimalacokat nem tartják külön, így gyakran előfordul, hogy a nőstény vemhes lesz, mielőtt még rendesen kifejlődne. Egy felelősségteljes kereskedő a hím és nőstény tengerimalacokat külön tartja!

 Egy nőstény és egy hím tartása olyan döntés, amely hosszú évekre felelőssé tesz. Ha a nőstény kedvenc (nem tenyészteni szeretnénk), nem érdemes kockáztatni az életét. A vemhesség egy plussz rizikófaktor. 
 A gyakori fialás a nőstény számára egészségtelen. A kölykök elválasztása után a nőstényt pihentetnünk kell - a hímtől külön kell tartanunk -, hogy háromnál több fialása ne legyen egy évben. Gondoskodnunk kell az utódok elhelyezéséről is. Az első fedeztetésre a nőstény 5-8 hónapos korban a legalkalmasabb, a pontos időt fejlettsége és mérete alapján döntsük el. A második (és gyakran a harmadik) fedeztetéssel sem ajánlatos sokat várni. Mindig az adott nőstény állapotát, életkorát, s a korábbi alomszámot (a kölykök számát) figyelembe véve kell eldöntenünk, mikor, mennyi ideig pihentessük, vagy mikor vonjuk ki a tenyésztésből. Ha két fialás között nagyon hosszú ideig pihentetjük, hajlamos arra, hogy elhízzon, ugyanakkor az idő múlásával medencecsontja lassan merevebbé válhat, s a fialásnál komplikációk léphetnek fel. A tengerimalac viszonylag nagy kölyköket hoz a világra - úgy is fogalmazhatnánk, hogy a természet gondoskodott arról, hogy a kicsik több ideig lehessenek a biztonságos anyaméhben -, ezért nagyon fontos, hogy a nőstény jó kondícióban (!) legyen, ne legyen elhízott, és ellésnél a szülőcsatornája (a medencecsontja) megfelelően kitáguljon.

 Egy tengerimalac átlagosan 5-7 évet él. A nőstény 3 éves koráig, a hím pedig 4 éves koráig ajánlott a szaporításra.