Egy csupán alommal ellátott ketrec sivár otthon a tengerimalac számára. Otthonában mindig legyen egy szénatartó, amibe az eleségnek szánt szénát helyezhetjük. A vizesüveget kívülre akasszuk a rácsra, és csak a szopókája nyúljon be a ketrecbe. A szopókában lévő kis fémgolyó szelepként működik, és csak akkor enged ki vizet, ha a tengerimalac nyalogatni kezdi. Minden tengerimalac hamar rájön, hogyan tudja használni az itatóüveget. A szárazeleségnek nehéz kő- vagy cserépedényt használjunk. A tengerimalac szeret az edény szélére támaszkodva enni, ezért ha túl könnyű, felbillenhet. A zöldséget egyszerűen tegyük a ketrec aljára. Mivel a tengerimalac a természetben üreglakó életmódot folytat, kedveli a búvóhelyet. Ez lehet egy kis fadobozka, ahová behúzódhat, ha nyugalomra van szüksége. Ha a malac a szabadba van (akár időszakosan is), ne használjunk sötét színű dobozt, mert az a tűző napon nagyon felmelegedhet. A tengerimalac tiszta állat, mindig kiválaszt magának egy sarkot, ahol a dolgát végzi. Ha ezt a sarkot néhány naponként kitakarítjuk, az egész almot ráér minden második héten kicserélni.