TENGERIMALAC
 A rágcsálók családjába tartozik, kedvelt háziállattá azért vált, mert jól érzik magukat a lakásban, sok esetben még ragaszkodnak is gazdájukhoz. Igazán kezessé és szelíddé csak akkor válnak, ha gondozójuk fokozott szeretettel és gondoskodással veszi körül őket.
A tengerimalac Közép- és Dél Amerikából származik. A 16-dik században holland hajósok hozták magukkal a tengeren át. Nevét állítólag a német Mőhren, vagyis répa szó után kapta, amit igen szívesen fogyaszt. Ez a szó alakult át lassan Meer- ré, vagyis tengerré. A sertések malacainak még távolról sem rokona. A tengerimalacot már az inkák is ismerték, és áldozati állatnak használták.
A tengerimalacok nappal aktívak. Szelídek, kedvesek, bár kissé ijedősek. Szívesen hagyják simogatni magukat. Reggelenként füttyel üdvözlik gondozójukat. A malacokhoz hasonlóan vidáman röfögnek, s ha izgalomba jönnek, hosszasan visítanak. Nagyon tiszta állatok, csak akkor okoznak bűzt, ha nem gondoskodunk eléggé a ketrecük takarításáról.
A Gyermekek Világában a következő könyvekből ismerheted meg jobban a tengerimalacot:
- Anja J. Steinkamp: A tengerimalac
- Graf Zoltán: Állatkedvencek tartása és gyógyítása
- Pénzes Bethen: Kisemlősök a lakásban
- Scmidt Egon: Szervusz, malacka!
- Vargha Béla: Kisállatok a lakásban
- Heinz Sielmann: Hobbiállatok
- Furcsaságok az állatvilágban; Kisállatok a lakásban.
Ha van tengerimalacod és szeretnéd, hogy kedvenceidről mások is tudjanak, akkor írj róla! Mi a neve? Ha van róla fényképed, akkor azt is küldd el nekünk!
nika05@vipmail.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
